Egy táncos este és a hazaút

Az utolsó előtti napot az ajándékok beszerzésére szántam, és egy kis esti szórakozásra. Így célirányosan mentem az elmúlt napokban megismert és kiválasztott üzletekhez megvenni amiket kinéztem a családnak, barátoknak. Hógömbök, táska, polók, amit ilyenkor általában hazavisz az ember emlékbe. 

Nem tartott sokáig a bevásárlás, a napot részben a Spanyol lépcsőn, részben Franchescoék bárjában töltöttem. Öreg vagyok én már az éjszakai élethez, rá kellett pihenni a bulizásra. 

Este egy bár kiülős részén söritallal kezdtünk. Rómában lehet kapni a kedvenc sörömet, Desperados a neve, hasonló a citromoshoz, de erősebb annál. Miután jóízűen elszürcsölgettem, nekivágtunk a táncos helyek felkutatásának. Hétköznap lévén kiderült, a legjobb helyek nincsenek nyitva. Szerencsére autóval voltunk, így nem volt gond a keresgélés, gyalog már feladtam volna.

Az igazság szája

Ahogy száguldoztunk a városban, barátaim meglátták Az igazság száját, így azonnal fék, tolatás, tilosban parkolás, majd: "Gyere Kata ezt látnod kell!" kiáltással kikaptak fotómasinástúl a kocsiból.

Jól el van már szegény kopva, őrzik is rendesen, képeket csak kerítésen keresztül tudtam róla készíteni. 

Miután úgy éreztem, talán meglesz a legjobb kép amit ebből a helyzetből ki lehet hozni, folytattuk a keresgélést a táncos helyek után.

Egy picike diszkót találtunk nyitva, ahol bőrfotelekre lehetett ülni páholyba, tetszettek a meleg színei is, és csalogató volt a zene.

Örült táncosok :)

Eper és Zombi koktélok

Azt mondták a barátaim itt finomak a Coctailok, be is vállaltam egy Zombiet. Fehér és barna rum, vodka, ananászlé és jég keveréke éri el a nevében rejlő hatást. Nem kell megijedni tőle, egy még nem hat, én meg nem ittam belőle többet, visszatértünk a lightos sörözéshez. Viszont a tánchoz elég bátorságot adott, így fél 3-ig abba se hagytuk. 

Levezetésnek a hazaúton megálltunk egy teraszon még pár éjszakai képet készíteni magunkról és Rómáról, így már világosodott mire a szálláshelyemre kerültem.

Szép kilátás...

A másnapot csomagolással, kicsi pihenéssel töltöttem. Beültem Franchescoékhoz is egy utolsó olasz kávéra, majd indulni kellett haza. Ez viszont nem volt olyan zökkenőmentes mint gondoltam. Korán indultam, viszont a Terminibe induló buszok úgy tele voltak, hogy nem fértünk fel egyikre sem. Fél óra múlva jött egy üres busz, ami messzebb visz a a célálomástól, de legalább arra fele megy. Leszállás után jött a neheze, futni kellett hogy elérjem a reptéri buszt. Ekkor már nagy bőrönddel utaztam a vásárlások miatt, így erőnléti edzésnek is betudtam a dolgot. Sikerült. A reptéri busz a Terminitől csak 4 euróba kerül, megérte futni. A vonat ennek négyszerese . 

Zökkenőmentes repülőút után éjfél előtt landoltunk a reptéren. Sajnos Szegedre már tranzittal kellett jönnöm, mert a hidegben nem akartam a reptéren éjszakázni az első vonatindulásra várva.

Bár pénzt nem dobtam a Trevi kútba, remélem hamarosan visszatérek, mert nagyon sok felfedezni valóm van még Rómában.