Reggel indulás előtt megkérdeztem barátaim merre találom a Santa Maria Sopra Minervát. Olaszok, mégse hallottak róla, mindenáron a Maggioreba akartak elkalauzolni. Így legjobb barátom, Google segítségét kértem. Ő azt mutatta nekem, két saroknyira van a Pantheontól, de azt a nagy sietségben nem néztem meg rendesen melyik irányban.
A Panteonhoz eddig a Via de Corso felől mentem. Négy elágazás van még onnan, két-két egymással párhuzamos utca, így a tervem az volt, egyiken felsétálok, másikon le, így biztos meglesz a templom.
 |
| Szent Péter tér |
 |
| A kígyózó sor a bazilikánál |
A város fele hamarabb leszálltam a vonatról, gondoltam megnézem a Szent Péter teret nappali fényben is. Szerettem volna bejutni a bazilikába, de sajnos több órás sor állt az egész teret bekígyózva, és láttam kifelé se haladnak túl gyorsan. Így ezt a tervet gyorsan feladtam.
 |
| Sütkérezés a Szent Péter téren |
Buszra szálltam és mentem tovább a belváros fele. Útközben láttam a Piazza Navonát, de ezt nem volt tervben közelről megnézni, így ezért nem szálltam le.
 |
| Az olasz modell |
Mint minden nap, begyalogoltam a Via de Corso közepére, és elindultam a Pantheonhoz. Amikor odaértem, jobbra kanyarodtam és elindultam az első utcán, közben nézelődtem. Erre már kevesebb bazár de több étterem volt. Az utca végénél feltűnt egy szép formájú de nem karbantartott épület. Megfogott, így lefotóztam. A helyes olasz fiúk éppúgy szeretik ha fotózzák őket mint a spanyolok, így egy pincérfiú gyorsan modellt is állt a képhez.
 |
| Fontana dei Fiumi, a folyók kútja |
Már egy bő órája sétáltam, amikor egy forgalmas útnál kötöttem ki, ahol buszok jártak. Meglepődtem, mert szemben velem egy tér, a Piazza Navona. Hát ezt sem úsztam meg, akkor megnézem közelebbről.
 |
| Piazza Navona a festőkkel |
A tér tele volt festőkkel és kiállított képeikkel. Viszont itt már nem csak akvarell és festékszórós művészek voltak, hanem mindenféle technika amit el lehet képzelni. Gyönyörű szökőkutak vannak itt is, és nincs akkora tömeg mint a Trevi kútnál, így maradtam pihenni, nézelődni, fényképezni. A Fontana dei Fiumit Bernini és tanítványai készítették, a Fontana del Nettuno központi alakját, Neptunt is ő kezdte még el, de már csak az 1878-as években fejezték be. A tér az ókorban stadion volt, majd a reneszánsz ideján karneváli forgatag keltette életre. Később vízijátékok helyszíne volt, augusztus hó minden hétvégéjén itt pancsolt a nép, este pedig az urak kocsikáztak körbe a lehűlt párás levegőben.
 |
| Fontana del Nettuno |
Visszaindultam a másik utcán a Pantheonhoz. Még a sarkon elkaptam egy rendőrt, megkérdeztem hol a Sopra Minerva, de ennyi erővel UFO-t is kereshettem volna. Csak nézett rám nagy szemekkel mit akarok én. Sebaj, megkérdeztem, hogy jó irányba megyek-e a Pantheonhoz, azt azért megértette, és igennel felelt.
Fél órás séta után térképes idős házaspárba botlottam, gondoltam megkérdezem őket, hátha tudják hol a templom. Kiderült francia turisták. Viszont tudták miről beszélek, és meg is találtuk a térképen, valahol a Pantheon háta mögött jelezte.
Kicsit gyorsabban mentem vissza a kiinduló ponthoz. Elindultam a Pantheon háta mögött jobbról lévő utcán előre. Az első saroknál három egyetemista fiú jött velem szemben magyarul beszélgetve. Megkérdeztem látták-e az utcában a Sopra Minervát. Meglepődtek a magyar kérdésen, és mondták nemrég elmentek az elefántos obeliszk előtt, de ők is csak bolyonganak, így nem tudják pontosan hol volt.
Így megint sétáltam előre egy órát, majd visszafordultam és a balra párhuzamos utcán indultam vissza. A térkép szerint a Pantheon mögött balról kellett volna előkerülnöm, de az utca zsákutca volt, így végül visszajutottam az előző utcára.
 |
| A szemet vonzó oszlop |
 |
| Pantheon hátulról |
Már feladtam a Minerva keresését, fájt a lábam, éhes voltam. A Pantheon mögé érve úgy döntöttem megyek a kávézóba, amikor egy pillanatra oldalra lestem és megláttam a Pantheon hátulján egy szép fehér oszlopot. Gondoltam megnézem közelebbről is, majd meg is örökítettem az örökkévalóságnak. Ismét balra néztem, láttam egy árok van a Pantheon mellett.
Közelebb sétáltam, itt is készítettem pár képet. Majd valamiért hátrafordultam. És igen! Ott volt a Pantheon bal sarkánál hátul az elefántos obeliszk és a Santa Maria Sopra Minerva!
Már el is felejtettem az éhséget, a lábfájást.
 |
| Santa Maria Sopra Minerva |
Indultam volna be a templomba, amikor egy hölgy dobozzal a kapuban megállított. Hirtelen nem tudtam most belépőt szed vagy csak koldus. Láttam a turisták megálltak, bőszen készítve elő a pénztárcát, majd egy idős hölgy szó nélkül és fizetés nélkül bement mellette a templomba. Ő helyi lehetett. Úgyhogy kikerültem a rafinált koldust én is, de elgondolkodtam hány turistát csap be, hány ötven fős csoport ad neki egy egy eurót, ez a nő lehet olyan gazdag mint nálunk a politikusok. Pályát tévesztettem már látom.
 |
| Michelangelo alkotása |
 |
| Berninitől |
A templom belsejében a bejárat mellett egy hatalmas tábla hirdeti a bent fellelhető híresebb alkotásokat. Engem elsősorban Michelangelo és a két Bernini érdekelt, és örömmel láttam itt fotózni is lehet. Megnéztem a képeket mit kell majd keresnem és körülbelül merre lesz, majd elindultam a templom közepe felé. Tényleg csodálatos látvány fogadott, mind a festmények, mind a szobrok gyönyörűek voltak.
 |
| Bejárat |
 |
| A hátsó kijárat |
Mire megtaláltam Michelangelo alkotását, berohant egy németül beszélő turista csoport. Szó szerint letapostak, majd fellöktek a nagy igyekezetben, hangoskodtak. Én meg erre magyarul elkáromkodtam magam, majd kapcsoltam és örültem hogy egy magyar sincs a templomban hogy értsék mit mondtam, különben elsüllyedek szégyenemben. Alig hogy ezt végiggondoltam, beözönlött egy magyar középiskolai kirándulócsoport. Szóval szemmel lettem tartva. Közben a németül beszélő csoport már ki is száguldott a hátsó bejáraton át. Le is fényképeztem az utolsó tagokat, bár nem ők voltak a cél, hanem a hátsó kapu területe. Az ott lévő szobrok angyalian édesek voltak, ennivalóan szépek.
 |
| Berninitől |
Ezután megtaláltam az egyik Bernini alkotást, kirívó volt a fekete-arany színeivel. Nem tudtam a másik milyen lesz, nem néztem meg róla a fényképet, így hasonlót kerestem, de végül nem ismertem fel, elmentem előtte. Vissza kellett sétálnom a bejárathoz meglesni mit is keresek, majd csapkodtam a fejem, hogy ezt láttam, le is fényképeztem.
 |
| Pararózsa |
Közben történt velem egy kis paranormál dolog is, amit otthon vettem már csak észre. Az egyik lépcsősornál befelé fordulva vasrózsa díszítés volt, mint ha lezárná a lépcsőt. Körbefotóztam, mert nagyon tetszett, majd hátat fordítva lefényképeztem a vele szemben lévő kisebb oltárt. Amikor visszafordultam csináltam még néhány képet a lépcsőről, de érdekes módon akkor már ez a rózsa kifelé volt fordulva. Körülöttem senki nem volt, a lépcső aljában voltam, fel se ment rajta senki. De akkor mitől fordult el? Hát erre már nem fogok választ találni, hagyjuk Mulder ügynökre.
Kiérve a templomból idős hölgyekbe botlottam, nem tudták kit kérjenek meg egy közös fotózásra az obeliszk előtt. Magyarok voltak és épp arról beszéltek mi van ha egy külföldi elszalad a masinájukkal. Megsajnáltam őket, így felajánlottam a segítségem, aminek nagyon örültek. Mondták, hogy bennem megbíznak mert az én masinám látszik hogy komolyabb, biztos nem szaladok el az ő kis automatájukkal.
 |
| Pantheon baloldala |
Elbúcsúzva tőlük még megörökítettem a Pantheon másik oldalát, és elmentem Franchescohoz a bárba inni egy jó kis Latte Macchiatot. Ekkor megízlelhettem az olasz vendégszeretetet a lasagnájukkal együtt. Épp ebédelni készült a főnök, és megosztotta velem az isteni tésztát. Teljesen más mint nálunk. Ízre pont olyan amit testvéremmel alkotunk itthon, de az a tészta kint omlósabb, szétolvad az ember nyelvén. Új életcélom az igazi lasagna tészta elkészítése lesz.
A bárban sötétedett rám olyan sokáig beszélgettem velük, így onnan indultam vissza az egy órányira lévő szálláshelyemre.
Az úton továbbsétálva a Colosseum felé az ókori Róma maradványai között
találtam magam. Fura hogy egy széles úttest választja ketté ezt a
megmaradt csodát. A száguldó motorok, a buszok, a rohanó emberek és a
megállt idő hihetetlen kontrasztot áraszt. Megálltam én is, próbáltam
eggyé válni a múlttal, elképzelni az akkori embereket.
Kellemesen elfáradtam a sétától, de még vissza ballagtam a Colosseum elé. Ott is hatalmas sor állt bebocsátásra várva. Elég lassan haladtak mert ellenőrizték a befelé tartókat, nekem pedig úgy elrohant az időm, hogy indulnom kellett vissza. 
