Séta a Colosseumhoz

Az emlékmű egy részlete

Bár a Vittorio Emannuelle emlékmű kilátójáról jól látszott a Colosseum, hosszú sétának tűnt megközelíteni, így szendviccsel, üdítővel felfegyverkezve, sportcipőben vágtam neki.

Róma legfinomabb szendvicsét szereztem be erre az útra. A Trevi kútnál a sarkon van egy bolt, igen csak drága üzlet. Például a kávé amit a testvéremnek vettem, itt pont a duplájába került. Az alkoholok is megfizethetetlenek a magyar pénztárcának. De a szendvicseket érdemes itt venni. Két-három euróért árulják, és isteni húsok vannak benne. Kedvencem a sertéssültes lett, finom fokhagymás, roppan a bőre. Egy szendvics egy nőnek két étkezést jelent. Bármilyen éhes voltam, nem bírtam egyben megenni.

II Viktor Emánuel emlékmű

Miután megvolt a menetfelszerelés, nekivágtam az útnak. Először az Emanuelle mellett sétáltam el balról, meg is örökítettem ebből a szögből az utókor számának. Nekem sokkal jobban tetszik mint szemből, izgalmasabb, összetettebb. Amiről még nem írtam, a története. A II Viktor Emánuel emlékművet Giuseppe Sacconi terve alapján 1885-1935 között építették, az olasz egység emlékére.

A terecske sziesztázóknak

Trajanus fóruma.

A bal oldalán van egy kis tér pár lépcsőfokkal, padokkal és sziklákkal amire le lehet ülni sziesztázni, sütkérezni a napon vagy épp a cédrusok árnyékában. Mellette balról a híres Trajanus oszlopa a dák csatákkal és végig a fórum. Lenyűgözött, hogy ez már a második század óta áll, és még mindig ennyire jó állapotban van.

Az égig érő oszlop

Trajanus oszlopa

Trajanus oszlopa

Kényelmesen végigsétáltam a romok mellett, de úgy éreztem magam mint gyerekkoromban, és szívem szerint ott rohangáltam volna ugrándozva, fel le mászkálva rajtuk. De már felnőttem, és amúgy is elzárták az ilyen rosszcsontok elől, ezért csak a fényképezőm futtattam végig rajtuk.

Museo Risorgimento

Utána az Emanuelle hátulját fotóztam, ahol a Museo Risorgimento (olasz egység) található. Ide se néztem be, valamit hagyni kell a következő római kirándulásra is. Pedig kíváncsi voltam, mert láttam a belsejéről pár fotót.






Az úton továbbsétálva a Colosseum felé az ókori Róma maradványai között találtam magam. Fura hogy egy széles úttest választja ketté ezt a megmaradt csodát. A száguldó motorok, a buszok, a rohanó emberek és a megállt idő hihetetlen kontrasztot áraszt. Megálltam én is, próbáltam eggyé válni a múlttal, elképzelni az akkori embereket.

Forum Romanum más szögből

Jövök már Colosseum :)

A rövidke időutazásom után továbbsétáltam a Colosseumhoz. Ahogy közeledtem, úgy lett egyre nagyobb. És amikor ott álltam előtte, már csak egy pont voltam. Tudtam hogy óriási lesz. Na de ennyire?

Keresztrejtvény

 

Miután sikerült összekaparnom a földről az állam, körbesétáltam. Nem volt rövid ez a táv sem. Utána a mellette lévő diadalívet jártam körbe. Nem Titusé volt, de sehol nem láttam kiírást, így aki tudja írja meg nekem, mit is találtam.

A helyes megfejtő csokiért jelentkezhet nálam

Titus diadalíve

 Felsétáltam Titus diadalívéhez is, de az a rész már fizetős volt, és hatalmas tömeg állt sorba, így inkább körbesétáltam a területet. Ez 80-ban készült, nem csoda hogy annyira óvják. Ismét találtam valami szépséget, egy kaput, ami olyan mint egy temetőbejárat, ellenben nem láttam sírokat a résen keresztül. Természetesen zárva volt, ilyen az én formám.

A diadalív mögül látszik az Emanuelle

Újabb rejtvény

Vissza a Colosseumhoz

Kellemesen elfáradtam a sétától, de még vissza ballagtam a Colosseum elé. Ott is hatalmas sor állt bebocsátásra várva. Elég lassan haladtak mert ellenőrizték a befelé tartókat, nekem pedig úgy elrohant az időm, hogy indulnom kellett vissza. 

Még átsétáltam a szemközti oldalra, illemhelyet kerestem és a metró aluljáróban bíztam, de csak jeggyel lehetett lemenni. Viszont találtam egy kilátót, ami a Colosseum második szintjével pont szemben van, így egy kicsit ott is nézelődtem a kamerám lencséjén keresztül.  

Lassan elindult aludni a napocska, így sietősen indultam vissza. Persze néha még hagytam, hogy megállítson a múlt egy pillanatfelvétel erejéig. A Fórum Romanum hátulról, a felhők között kukucskáló, lemenő nap fényében csodálatos látvány volt, ezt fénykép nem tudja visszaadni sajnos, még csak meg se közelíti.

Ami nem tetszett, hogy illem helység sehol nem volt, egy információs központban lett volna de az is zárva. Rómában nincsenek nyilvános illemhelyek, éttermekben, kávézókban mehet el az ember, de csak ha fogyaszt. A McDonald's-ban enélkül is lehet, de ott meg néha 60-70 ember vár egy helységre. Én Franchescoék bárjáig vágtáztam el szükségleteimmel, de ott rendbe is tehettem magam a hatalmas mosdóhelységükben. Jól esett a forró kávé a hűvösre fordult estében, kicsit erőre kapva indulhattam vissza a szálláshelyemre.