A főiskolán egy éven keresztül tanultunk Rómáról, a kezdetektől napjainkig. Beleszerettem az órákon vetített épületfotókba, és néhány ott megtekinthető alkotásba. Ezért úgy döntöttem, ha olcsóbb lesz a repülőjegy, teszek egy kis kitérőt arra.
Hát eljött a nagy nap, sikerült akcióban törzsutas kedvezménnyel 12.000.-Ft-ért jegyet vennem, ami tartalmazta a vissza utat is. Pár napom volt az indulásig, de úgy döntöttem nagy kaland lesz, így nem is kezdtem készülődni, csak az utazás napján.
Nyolc napra csak egy kézi táskával indultam neki, laptop, fényképezőgép, egy pizsama hűvös estékre és nyolc váltás apró ruha, top, na meg a kis piperék. Persze nem én lennék ha nem indultam volna késve, így taxi robogott velem a vonatállomásra, gyors jegyvásárlás, ugrás fel a vonatra.
Szerencsére a tervezettnél egy vonattal előbb indultam, mert a masinánk lerobbant már Szatymaznál. Hatalmas füst, égett szag, kiégett a fék az első kocsiban. Rövid várakozás, kis javítás és robogtunk tovább. Ferihegy 1-nél buszos átszállás, majd a terminál keresése Ferihegy 2-n. Kicsinek és elveszettnek éreztem magam egyedül, de ha már meg van a jegyem nem adom fel, meglesz a beszállás helye is.
Kiderült a pont tíz kilogrammos csomagom pár centivel meghaladja a formai határt, de ha kipakolok néhány dolgot belőle, akkor tökéletes lesz a méret. Így a kiskabátom felvéve, fotómasina a nyakamban, végül az apróságok a kabát zsebébe vándoroltak. Most már vihetem a gépre a kézipoggyászt.
Egy órát vártam a beszállásra, közben egy újdonsült útitárssal beszélgettem, majd a második busszal mentünk a repülőre. Ekkor már nagyon késésben volt a gépünk, és mivel mi szálltunk be utoljára, a fent üldögélők azt hitték miattunk van a késés. Még le se ültünk a helyünkre, már indultunk, az utolsó percben kapcsoltuk be az öveinket a felszállásnál.
Kicsit bukkanós volt az út, úgy látszik a légi utakat se tartják mindenhol rendben a magyar utakhoz hasonlóan.
Sajnos a késés miatt lekéstem az utolsó buszt ami a központba vitt volna, de szerencsére egy ott élő olasz barát kocsival kijött értem és házhoz szállított. Az uticélom a reptértől egy órányi autóútra volt még. A megérkezést Unicummal ünnepeltünk, megmutatva milyen szörnyűségeket iszunk mi magyarok idehaza. :)
Kellemesen elfáradva bújtam az ágyikómba, és izgatottan vártam a másnapi városnézést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése