Piazza del Popolo és a Spanyol lépcső

Barátnőmtől megtudtam, hogy ha a Piazza del Popolonál szállok le a buszról, divatos olasz ruhákat tudok venni olcsón. Nem lennék nő ha nem élnék a lehetőséggel, így a buszról hamarabb szálltam le pár megállóval és megnéztem azokat a dögös rucikat. 

Piazza del Popolo

Magyarországon is sikersorozat a fiatal csajok körében a Pletykafészek, és benne Serena, a divatos ruháival. Hát itt a Popolo tér bejáratával szemben ezeket a ruhákat lehet beszerezni 10-15 euró közötti áron. (Persze én sem tudtam ellenállni a csábításnak.)

Piazza del Popolo egyik bejárata

Készítettem pár képet a tér bejáratáról, majd metróval elindultam a Via de Corso közepe felé. 

Az aluljáróban összefutottam egy magyar anyukával és lányával, akik első napjukat töltötték Rómában, és a Spanyol lépcsőt keresték. Mivel én is terveztem annak meglátogatását, elkísértem őket.

A metró ott tesz le, így eltéveszteni se lehet, gyalog pedig a Via de Corso közepén egy jobbra nyíló utca végén található. Már az utca elején látszik a lépcsősor, így könnyű megtalálni.

Piazza di Spagna

A lépcső egy másik szemszögből

Spanyol lépcső

Ez Olaszországban a leghosszabb lépcsősor, de szerencsére vannak kis pihenő részek rajta és nem túl meredek. Érdekes az elnevezés, köztudott, hogy a spanyolok lusták lépcsőzni, mára már az egyenes hosszú szakaszokat is futószőnyeg könnyíti, mégis ezt a nevet viseli. Persze mert nem emiatt kapta a nevét. A Spanyol tér (Piazza di Spagna), barokk stílusú, Francesco de Santis és Alessandro Specchi tervezésében 1723-26 között készül. A lépcső aljában található hajó formájú szökőkutat lefényképezni a rengeteg turistától majdnem lehetetlen küldetés volt teljesíteni, de majd két óra hosszas üldögélés után ritkult a tömeg és odafértem én is. 

Küldetés teljesítve - a szökőkút

Úton felfelé

Vattacukor felhők

 A lépcsősor tetejéről a kilátás a belváros szűk, emberektől nyüzsgő utcácskáira mutat. Leültem fent megpihenni, olvasgatni, közben élveztem hogy melegít a napocska. 31 fok volt, de nem tűnt annyira melegnek mint otthon, mert más a levegő páratartalma.

Még mindig felfelé

Félúton

Láblógatás

Úgy döntöttem elsétálok a Piazza del Popolora, ott is van egy lépcsősor egy kilátóval. A Spanyol tértől egy órás séta volt, végig a Via de Corson. 

Egyik kedvenc festőm, Caravaggio képeit úgy tudtam, hogy itt a téren található Santa Maria del Popolo-templomban fogom meglelni. Nem sokat kellett keresgélnem, a tér bejáratától balra (ha középen állunk) van a templom. Mellette található egy múzeum is, de épp akkor zárt amikor odaértem. Kicsit csodálkoztam, mert a kiírás szerint még két órán át nyitva kellett volna lennie. Itt épp Da Vinci kiállítás volt 14 euróért, hát arról  sajnos lemaradtam. 

A templom viszont nyitva, így élőben is láthattam végre az 1601-ben készült festményeket, Szent Pál megtérése a damaszkuszi úton, és Szent Péter keresztre-feszítése. Caravaggio egy jó humorú pasi lehetett életében, a művei ezt is tartalmazzák, ezzel lopta be magát a szívembe. Sajnos fényképezni itt nem lehetett, így ha arra jártok nézzétek meg élőben. 

A templom után felsétáltam a kilátóba. Már félúton gyönyörű volt a látvány, cédrusfák, szökőkút, ragyogó zöld minden. Amikor felértem, fehér kavicsos téren találtam magam, hófehér korláttal, pálmafákkal körülvéve. Kilátás a Popolo térre, messzebb a Vatikán és az Emanuelle emlékmű. Beljebb egy park is található, de a nap sietett aludni, így indulnom kellett vissza. Nem akartam buszozni, metrózni, így két órát sétáltam a Via del Corson visszafele, nézegetve a kirakatokat, élvezve, hogy már nincs akkora tömeg az utcán mint délután. 

A cédrusos park féluton

Szökőkút a parkban

A kilátó a Piazza del Popolonál

Kilátás a Vittorio Emanuelle emlékműre

Piazza del Popolo

Egy pizzabárban vettem egy szelet Margarétát, hát az valami mennyei volt. Vékony tészta, isteni pizzaszósz, és az a mozzarella... Ott nem olvasztják rá, megmarad a formája és az eredetei íze. A mi sajtjainkhoz képest ízetlen, de mégis valahogy a pizzán tökéletes. Nem nyomja el a tészta és a szósz ízét, az egész összesimul. Kilóban számolják az árát, akkora szeletet vettem amivel nem bírtam el és két eurót fizettem érte. Nem mindenhol finomak ezek a szeletes pizzák, így elárulom merre van. A Piazza del Popoloról ha a Via de Corso felé indultok, a Corsoval balra párhuzamos utca bal oldalán lesz kb. egy saroknyira. 

Csak mert tetszett

Helyben robogó próbababa

Útközben még besétáltam eldugott utcácskákba, néhány épület megfogott, így nem bírtam ellenállni a fényképezés kísértésének. Egy ajándékboltból egy motoros próbaba is erre a játékra invitált. Ilyen színes motorokat is lehetett elszórtan látni a városban, de a többség csak a bukósisakot hordta nemzeti színekben. Ezek tényleg robogók, rengeteg van belőle, és nagyon kell vigyázni, mert túl gyorsan száguldoznak, kerülgetve a tömeget.

Hazafelé még felfedeztem egy utcát ami cipőboltokkal volt tele. Csajok, itt Prada is van! Oda be se mertem lépni, olyan volt mint egy szentély. Viszont egy drága cipőbolt kiárusítást tartott a nyári kollekcióból, igazi bőrből készültek, 10-20 eurókért. Leültettek, egyesével hozták a választott topánkákat, lábamra adták, ettől úgy éreztem magam mint Hamupipőke amikor a herceg próbálja rá az üvegcipellőt. Még be is kapcsolták a bokámon, utána illegethettem magam a tükör előtt benne. Nehéz volt választani, nagy volt a szerelem, végül a kényelmi szempontokat részesítettem előnyben. Mind tűsarkú volt (barátnőm csak kurvarobogónak hívja őket), de kettőben megállni se lehetett nem hogy járni. Így három maradt, és úgy döntöttem, igazi bőrből készült topánt itthon fél párt kapnék ennyi pénzért, így elhoztam mind.

A reggel vett ruhával és a sok cipővel megrakodva királynőként indultam haza, elégedett vigyoromat csak az alvás mosta le másnapra.