A Trevi kút nagyon rövid programnak tűnt egy egész napra, ezért úgy döntöttem, egy megállóval hamarabb, már a Kapitólium térnél leszállok a buszról, és megnézem a Vittorio Emanuelle melletti templomot.
A hozzá vezető lépcsősor mellett egy másik is található, melyet Michelangelo tervei alapján készítettek és a térre vezet fel. Jobban jártam volna ha inkább a palotához sétálok a 16. században készült lépcsősoron, mert rövidebb is volt, és kevésbé meredek mint a templomi, de úgy gondoltam elég fitt vagyok a nehezebbhez is.
 |
| A templom az emlékmű mellett |
 |
| A kisded emlék |
A templom nagyon gazdag díszítésű, még se mondanám csicsásnak. Ami miatt érdemes meglátogatni, itt van egy kisded emlék, melyet a Heródes által megölt gyermekek emlékére állítottak. Terhes és gyermekre vágyó nők látogatnak el hozzá, imádkoznak az egészséges gyermekáldásért.
 |
| Marcellus színháza |
 |
| Trajanus fóruma |
A templom és a Vittorio Emanuelle között egy terasz van. Lifttel hét euróért még 25 méterrel feljebb is lehet menni a fenti kilátóra, de a kilátás nem sokkal jobb mint lent. Innen is lehet látni a Colosseumot, Marcellus színházát, és Trajanus fórumát.
Az Emanuell hátsó bejáratán besétálva áthaladtam rajta. Hadtörténeti kiállítás volt pár euróért, de ez nem vonzott annyira, hogy megnézzem, így csak átvágtam az emlékműn és az elején távoztam.
 |
| Vittorio Emanuelle emlékmű |
Lenyűgözött a hófehér lépcsősor, a díszőrség és a lobogó láng a tetején. Picit eleredt az eső, így elindultam a Via de Corso fele, kihagyva a lépcsőn pihenést.
 |
| Arcnélküli ember |
|
Útközben mókás emberszobrokba és pantomimesekbe botlottam, majdnem minden forgalmas utcában volt legalább egy. Fekete szobornak öltözött cowboy, arcnélküli ember, egyiptomi fáraó, ezüst szoborcsoport. Ültek-álltak mozdulatlanul, majd néha kereplővel, dudával, cowboly-pisztollyal riogatták a figyelmetlen turistákat.
 |
| Embertömeg a Trevi kúthoz vezető úton |
Bár adtak egy hangulatot a városnak, többségében csak kisebbség volt, koldusok, akik leleményességgel próbálnak pénzhez jutni. Megtudtam, hogy ezzel napi 70-250 eurót "keresnek", szóval igen csak kifizetődő a dolog.
 |
| Fontana di Trevi |
A tömegen körülvágva végül elértem a híres Fontana di Trevihez. Amikor megláttam, első gondolatom az volt: "Huhh, ez jókora!" Tudtam, hogy Rómában a méretek hatalmasak, de ez a szökőkút meglepett. A képeken sokkal kisebbnek látszott. Körbejártam, kicsit leültem elé, de olyan sokan voltak körülöttem, hogy hamar elmenekültem. Sajnos épp felújították az épület felét, így nagyon nehéz volt jó szöget találni a fényképezéshez, főleg hogy mindig beállt elém valaki, közvetlen közelről pedig nem tudtam rendesen befogni a masinámmal a méretei miatt.
 |
| A hangulatos kis kávézó-étterem |
Ismét eleredt az eső, így bemenekültem egy szomszédos utcában lévő kávézóba, ahol egy euróért hirdették a kávét és volt wi-fi. Ez nagyon baráti ár, máshol minimum három euró volt egy kávé, a Latte macchiato pedig sok helyen hat euró. Miközben üzentem a családnak, barátoknak, rövid élménybeszámolókat küldözgettem, megismerkedtem Franchescoval a pincérrel. Jó volt feleleveníteni ismét a spanyol tudásom, ő folyékonyan beszélte, és megint ragadt rám pár új kifejezés a hétköznapi dolgokból.
 |
| Trevi kút az alkonyatban |
Alkonyodott már amikor visszaindultam a Trevi-kúthoz, ekkor kevesebb ember de több szerelmes pár állt körülötte. A legenda szerint aki pénzt dob bele, egyszer visszatér, így folyamatosan dobálták az érméket és közben örökítették meg a képeken. Most kicsit leültem én is, majd elindultam a Piazza del Popolo felé.
 |
| Obeliszk eltolás :) |
 |
| Hátul: Santa Maria de Popolo templom |
|
Barátaimmal volt találkozóm, úgy döntöttek megmutatják Róma éjszakai fényeit. Készítettünk a Popoló téren, a Szent Péter téren képeket, lesétáltunk a Teveréhez is, gyönyörű volt ahogy a hold átsütött az őszben pompáló faágakon. Futólag az autóból lefényképeztem az Angyalvárat is, de sajnos életlen lett kép, bár még így is csodaszépek a fényei.
 |
| Angyalvár |
 |
| Tevere |
 |
| Tevere |
 |
| Szent Péter tér |
 |
| Szent Péter tér |
 |
| Erőbajnok :) |
Kivittek a városból egy fél órányira lévő étterembe, ahol állítólag a legfinomabb pizzát lehet kapni. Nagyon szeretem a tengeri herkentyűket, ott közel a tenger, gondoltam friss lesz ami onnan a pizzára kerül, így tenger gyümölcseit kértem.
Amikor kihozták, hát nagyon meglepődtem. Itthon a normál pizza 32cm átmérőjű, van rajta elszórva egy-két kagyló, pici tintahal, polipocska, garnéla. De csak elvétve. Hát ebben az étteremben a pizza fél méter átmérőjű volt, vékony tésztás, és roskadásig minden tengeri jóval. Viszont ami megriasztott a kagyló. Dugig volt hatalmas fekete héjú sült kagylókkal. Otthon nem eszem meg, túl olajosnak tartom. Rábeszéltek, hogy egyet kóstoljak meg. Annak a kagylónak köze se volt a mienkhez. Nem volt olajos, át volt sülve. Persze háromnál többet nem tudtam megenni, a kedvencem nem lett, de örülök, hogy megkóstoltam.
Nem bírtam el a pizzával, de ott nem illik elcsomagoltatni. Szomorúan néztem utána amikor elvitték előlem.
A pizzériától már nem volt messze a szálláshelyem, így teli hassal kerültem ágyba, kicsit sokáig forgolódtam, mind a napot, mind a vacsorát emésztgetve, és terveztem a következő nap merre menjek.
Alkonyodott már amikor visszaindultam a Trevi-kúthoz, ekkor kevesebb ember de több szerelmes pár állt körülötte. A legenda szerint aki pénzt dob bele, egyszer visszatér, így folyamatosan dobálták az érméket és közben örökítették meg a képeken. Most kicsit leültem én is, majd elindultam a Piazza del Popolo felé. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése